Erscheinungsort: Leipzig
Erscheinungsjahr: 1878
115 Gedichte
Quellen: Gedichte - Sándor Petőfi - Google Books, Gedichte (projekt-gutenberg.org)
| Deutscher Titel | Originaltitel |
|---|---|
| Meine Lieder | Dalaim |
| Niedre Schänk' am Dorfesende | Falu végén kurta kocsma... |
| Der Schafhirt | Megy a juhász szamáron |
| Es war die Wirthin dem Betjáren hold... | A csaplárné a betyárt szerette... |
| Hab' zur Küche mich gestohlen... | Befordúltam a konyhára... |
| Durch das Dorf entlang... | A faluban utcahosszat... |
| Hortobádjer Tschárdenwirthin... | Hortobágyi kocsmárosné... |
| Gott verdammt nicht meine Seele... | Nem ver meg engem az Isten... |
| Das gestohlene Roß. | Lopott ló |
| Der Schnee ist glatt... | Síkos a hó, szalad a szán... |
| Von dem Einen Vorsatz nur... | Nem tesz föl a lyány magában egyebet... |
| Es ist der Baum von tausend Kirschen schwer... | Ezrivel terem a fán a meggy... |
| Meister Ambrusch. | Ambrus gazda |
| Hirtenknabe, armer Hirtenknabe... | Alku |
| Reif ist das Getreide... | Érik a gabona... |
| Zahn um Zahn. | Szeget szeggel |
| Was fließt auf der Wiese? ... | Mi foly ott a mezőn... |
| Erhab'ne Nacht! | Fönséges éj! |
| Niemand kann's der Blume wehren, daß sie blüht... | A virágnak megtiltani nem lehet... |
Muhme Grete. | Sári néni |
| Auf ein Wörtchen... | Ide, kislyány... |
| Liebe, Liebe, ach, die Liebe... | A szerelem, a szerelem... |
| Bleicher Soldat. | Halvány katona |
| Pannyo Panni. | Pannyó Panni |
| Hei, Büngözsdi Bandi... | Hej Büngözsdi Bandi... |
| Schmuck ist er, den ich erkoren... | |
| Der Kleinknecht. | A kisbéres |
| Bitterweh that mir mein Liebchen... | Megbántott a rózsám... |
| Kuriose Geschichte. | Furcsa történet |
| Wolfs-Abenteuer. | Farkaskaland |
| Meister Vendelin. | Pál Mester |
| Komm' mein Pferd... | Gyere, lovam... |
| Sel'ge Nacht... | Boldog éjjel... |
| 's regnet, regnet, regnet... | Esik, esik, esik |
| Von der Blume Blätter wehen... | Hull a levél a virágról... |
| Wie blün die Au'n... | Mi kék az ég! |
| Der Storch. | A gólya |
| Viele Schenken giebt's im Niederland... | |
| Auf der Ebene von Heves. | A hevesi rónán |
| Die Wolken. | A felhők |
| Klein-Kumanien. | A Kiskunság |
| Die Theiß. | A Tisza |
| Die Pußta im Winter. | A puszta, télen |
| Die verlassene Tschárda. | Kutyakaparó |
| Die Ruinen der Tschárda. | A csárda romjai |
| Trinken wir! | Igyunk! |
| Der Rausch für's Vaterland. | Részegség a hazáért |
| Nach einem Zechgelage. | Dáridó után |
| Leben, Tod. | Élet, halál |
| Grübelei eines Durstigen. | Szomjas ember tűnődése |
| Schon seit lange schlägt den Ungar Gottes Hand... | Rég veri már a magyart a teremtő... |
| Weiß nicht, wie mir heut' geschehen? | Mi lelt? |
| An die Dichter des Neunzehnten Jahrhunderts. | A XIX. század költői |
| An Johann Arany. | Arany Jánoshoz |
| An die Nachäffer. | Az utánzókhoz |
| Traurige Nacht. | Szomorú éj |
| Eilt hinaus ins Freie! | Ki a szabadba! |
| Ich träumte... | Álmodtam szépet, gyönyörűt... |
| Unglückselig war ich... | Boldogtalan voltam... |
| Wenn es Gott... | Ha az Isten... |
| Wieder eine Thräne. | Ismét könny! |
| Das letzte Almosen. | Az utolsó alamizsna |
| Von meinen schlechten Versen. | Rosz verseimről |
| Die Liebe. | A szerelem |
| Abschied vom Jahre 1844. | Búcsú 1844-től |
| Meine Studentenlaufbahn. | Deákpályám |
| Auf dem Wasser. | Vizen |
| Ausgezischt | Fütty |
| An die Sonne. | |
| Düster grauer Spätherbstmorgen... | Kellemetlen őszi reggel... |
| Aus der Ferne. | Távolból |
| Vereitelter Vorsatz. | Füstbement terv |
| Ein Abend daheim. | Egy estém otthon |
| Schwarzes Brod. | Fekete kenyér |
| Ab brach ich mein Zelt... | Fölszedtem sátorfám... |
| Der brave alte Schenk. | A jó öreg kocsmáros |
| Auf heimatlicher Erde. | Hazámban |
| In meinem Geburtsorte. | Szülőföldemen |
| Beim Tode meiner Eltern. | Szüleim halálára |
| An ein Mädchen. | |
| Verscharrter Schatz Du meines Lebens... | |
| Spielt die alte Erde... | Játszik öreg Földünk... |
| Liebessehnsucht | Szerelemvágy |
| Meine Braut. | Az én mátkám |
| Möchte die Quelle sein... | |
| Der Strauch erzittert... | Reszket a bokor, mert... |
| Kahles Feld ist's, wo mein Pfad sich zieht... | Puszta föld ez, ahol most járok... |
| Sieh, Du hast den Frühling lieb... | Te a tavaszt szereted... |
| Wieder leb' ich, doch kein Wunder... | Nem csoda, ha ujra élek... |
| Niemals war verliebt... | Sohasem volt az szerelmes... |
| So liebst Du mich denn... | Szeretsz tehát... |
| Einsam meines Weg's ich gehe... | |
| An die Zeit. | Az időhöz |
| O wie schön... | Oh mi szép... |
| Am fünften August. | Augusztus 5-dikén |
| Irgendwie. | Valahogy |
| Wer sah 'nen Riesen je... | Ilyen óriást, mint... |
| Zehn Paar Küsse ohne Rast... | Tíz pár csókot egyvégbül... |
| O Du Weibchen aller Weibchen... | Feleségek felesége... |
| Ich liebe Dich... | Szeretlek én, szeretlek téged... |
| Brauche just ein solches Weibchen... | Ilyen asszony való nékem... |
| Just ein Jahr ist's heut'... | Ma egy éve |
| Halt, mein Weibchen!... | Állj meg, feleségem... |
| Gelte wohl als guter Dichter... | Jó költőnek tartanak... |
| Der Herbst ist wieder da aufs Neu'. | Itt van az ősz, itt van ujra... |
| Herbstnacht. | Őszi éj |
| Ende September. | Szeptember végén |
| Nun bin ich in des Mannesalters Sommer... | Itt benn vagyok a férfikor nyarában... |
| Ach, die Welt versteht mich nicht! | Nem ért engem a világ |
| Abschied. | Bucsú |
| Von der Heimat. | A hazáról |
| Zerlumpte Helden. | Rongyos vitézek |
| Schlachtlied. | Csatadal |
| An den Frühling 1849. | A tavaszhoz |
| Nur ein Gedanke quält mich viel... | Egy gondolat bánt engemet... |